A tököli aszfaltkocka csodája

Bizonyára minden hétköznapi ember hallott már Ken Block-ról, vagy ha mást nem látott a fiatalokon olyan pólót, amin szerepel a neve, de mit is csinál ő, és hogy is megy ez magyar viszonylatban?

Versenyautóval versenypályán arra törekedni, hogy elveszítsük a tapadást, értelmetlen dolognak tűnhet, de pont csak annyira az, mint ejtőernyővel kiugrani egy alapvetően működő repülőgépből. Magyarországon meghatározó szerepe van, a tököli reptér aszfaltkockájának ilyen értelmetlennek tűnő dolgok terén.

Jómagam 2011-ben látogattam el az említett helyszínre, leírhatatlan volt, amit ott láttam. Természetesen előtte utánajártam hova is megyek, és hogy nagyjából mire számítsak, de valami egészen mást kaptam, mint amit vártam. Megrögzött autófanatikusként tudtam, hogy rosszul nem fogom érezni magam, azt mondták gyerekként hamarabb tudtam felsorolni a parkolókban álló autók típusát, mint kerek egész mondatokat alkotni. Nagyjából 150 km-t kellett autóznom, már majdnem azt hittem, hogy eltévedtem, amikor lelassult a forgalom, hamarosan látni lehetett a kígyózó autósort a reptér felé, tudtam, hogy rendben vagyok. Jegyvásárlás után továbbhaladva a reptér külső részén úgy éreztem magam, mint valami Halálos Iram filmben, süt a nap, hangos a zene, a távolban üvöltő autók és motorok, füstfelhő és az a jellegzetes gumiszag, ami azóta úgy hiányzik a téli holtszezonban.

Drift, gymkhana, gyorsulás, hangnyomás verseny, tuning autó kiállítás, dekoratív hölgyek, hideg sör és finom gyros, mindenki válogasson kedvére kinek mi tetszik. A szívemhez a legközelebb a drift áll, ezért a legtöbb időt a pálya melletti lelátón töltöttem, hihetetlen, hogy milyen elképesztő ügyességgel, pontossággal fűzik egymásba az íveket kilinccsel előre fiúk, lányok, és hogy ezt meglehetősen kevés támogatóval, többnyire önköltségből épített gépcsodákkal teszik. Egyúttal felháborít a tény, hogy itt ez a sok tehetséges ember, akik már a külföldi mezőnyben is bizonyították rátermettségüket, és nem őket támogatja állam bácsi, hanem azokat a „zs” kategóriás színészeket, akik 90 percen keresztül a labdát kergetik a gyepen, ahol párszáz néző van, itt meg több ezer. Nem mellesleg pedig igazi közvetlen élmény, hiszen szabad bejárás van általában a depókra, így lehetősége van az embernek odamenni a kedvenc pilótájához, szóba elegyedni velük, fotózkodni, nézelődni mit csinál a csapat az autóval, ha nem a pályán gyűrik éppen.

Természetesen minden programba igyekeztem bepillantani, voltak rendezvények, amiket csak a fényképezőgépemen keresztül láttam, annyi minden megörökíteni való volt. A gymkhanások pontossága, a gyorsulási versenyek elképesztő időeredményei, a hangnyomás verseny az a rengeteg decibel, amit be tudnak ezek a mesterek préselni egy gépkocsiba, az autóépítők kreativitása, egyszóval minden méteren akadt valami meghökkentő látni való.

Sok-sok oldalon keresztül lehetne még taglalni, hogy miért érdemes ellátogatni a tököli reptérre, de tény egyszer mindenkinek el kell menni. Vigyázat függőséget okoz!!

Írta: Bognár János
https://www.facebook.com/janos.bognar.39